Google Website Translator Gadget

2015. február 25., szerda


Valamikor réges régen . A drága férjem, én és a közös hobbink: az amatör rádió. 

Üzenem neked a magasságos égbe,mert TE csak is ott lehetsz ,odafent a Mennyben!   Amíg bennem az élet egyetlen szikrája is lobban  ugyanúgy szeretlek, ugyanúgy várlak!  Soha nem szűnő fájdalom  tombol a szívemben,  mert elhagytál, pedig TE vagy kit a világon a legjobban szeretek! 
 Nincs  senki  aki fogná a kezemet!,  és aki mondaná szeretlek!   


 "Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet.
Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet.
Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet.
Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet.
Egy a reményünk, mely éltet és vezet.
Hogy egyszer majd találkozunk Veled!

 A csapat egy tagja elment az égi rádióamatörök között rádiózik,

Drága férjem egy csodálatos ember január 19-én  57 évesen   itt hagyott bennünket.



 Az ember valahogy talál módot arra,hogy túlélje élete legborzalmasabb napjait,élményeit.Valamiért,vagy valakiért.Valahogy telnek a napok egyik a másik után.És összetörve, elkeseredetten,de csak megyünk tovább.Telnek a napok,és csak sodródunk velük.Néha megdöbbenve azon,hogy még mindig élünk!

2015. február 24., kedd

Pilinszky János: Gyász

Fogad között fakó panasz,
magányosság vacog,
lakatlan partokat kutatsz,
üres minden tagod,
lezárt vagy, mint a kárhozat,
a homlokod mögött
csak pőre sikoltás maradt
vigasznak, semmi több!

Nem óv a hűtlen értelem,
nem fogja szűk szegély,
csillagcsoportokat terel
a partalan szeszély
elámuló szivedre: állsz
tünődve és hagyod,
belepjenek, mint sűrű gyász,
a foszló csillagok.