Google Website Translator Gadget

2008. október 24., péntek

Móra Magda
Az út felén túl

Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!

(1966)



2 megjegyzés:

mammka írta...

Nagyon szép ez a vers!!!! csak nem most volt a szülinapod????
Én 48 múlta,majd átírom ötvenesre...:)
Sok igazság van benne..."egyre inkább áhítom a csendet..."

mariah írta...

Kedves Mammka! Egy kedves ismerősömnek volt most a születésnapja.
Nekem a nyárkezdetével esik egy napra, és sajnos én már 52 múltam. Nekem is nagyon tetszik a vers, és valóban nagyon sok az igazság van benne.